Nyugati virágtripsz

A Frankliniella occidentalis, vagyis a nyugati virágtripsz apró, sok tápnövényen előforduló szívó-rágó kártevő. Főként virágokban, zsenge levelekben és hajtáscsúcsokban táplálkozik, ahol ezüstös hegesedést, barnuló sziromcsíkokat és torzulást okozhat. Üvegházban és meleg, száraz időben gyorsan felszaporodhat, továbbá több fontos növényi vírust is terjeszthet.

A nyugati virágtripsz főként a virágokban, bimbókban, fiatal levelekben és hajtáscsúcsokban táplálkozik. Szájszervével felsérti a növényi sejteket, majd a kiszivárgó nedveket szívja fel. A kártevő különösen jelentős üvegházi dísznövényeken, palántákon és terméses kultúrákban.

A közvetlen kártétel mellett a faj a tospovírusok, köztük a paradicsom bronzfoltosság vírusának és az impatiens nekrotikus foltosság vírusának fontos vektora lehet. Nem minden tripszpéldány tartozik ehhez a fajhoz, ezért a vegyszeres beavatkozást lehetőleg biztosított azonosításra és megfigyelési adatokra kell alapozni.

• Ezüstös, szürkés vagy bronzos szívásnyomok a leveleken és virágszirmokon.
• Apró fekete ürülékpontok a sérült felületen vagy a virág belsejében.
• Bimbó- és hajtáscsúcs-torzulás, foltosodás, elszíneződés és rosszul nyíló virágok.
• Termésen halo-szerű foltok, parásodás, hegesedés vagy virágzáskori szúrásnyomok.
• Erős fertőzésnél fiatal levelek deformálódása és a növekedés visszamaradása.
• Vírusátvitel esetén gyűrűs foltok, nekrotikus foltok, bronzosodás, hervadás vagy növénypusztulás is megjelenhet.

A tünetek könnyen összetéveszthetők más tripszek, atkák, permetlé okozta perzselés vagy élettani bronzosodás kárképével.

A kártevő fertőzött palántákkal, dugványokkal, vágott virágokkal és növényi maradványokkal terjedhet. A kifejlett egyedek gyengén repülnek, de légmozgással, ruházaton, szerszámokon és növények érintkezésével is átjuthatnak.

Tavasszal a virágzó gyomok, lucerna és más alternatív tápnövények növelhetik a populációt. Amikor ezek kiszáradnak, kaszálják vagy elvirágoznak, a tripszek a termesztett növényekre vándorolhatnak. Üvegházban a folyamatos virágzás és a meleg környezet egész éves felszaporodást tehet lehetővé.

A nőstény a tojásokat a növényi szövet belsejébe helyezi, ezért azok kívülről nehezen észlelhetők. A tojásokból világos, szárnyatlan első és második stádiumú lárvák kelnek ki; ezek és a kifejlett egyedek táplálkoznak.

A későbbi előbáb- és bábállapot többnyire a talajfelszín közelében, növényi törmelékben, termesztőközegben vagy résekben zajlik. Meleg körülmények között a teljes fejlődés körülbelül két-három hét alatt lezajolhat, így egy szezonban több nemzedék alakulhat ki. A fejlődési idő hőmérséklettől, tápnövénytől és termesztési körülményektől függ.

A védekezést rendszeres vizsgálatra alapozza: rázza ki a virágokat fehér lap fölött, ellenőrizze a hajtáscsúcsokat és számolja a ragacslapokon megjelenő egyedeket. A virágok belsejében rejtőző lárvák miatt a felületi kezelés gyakran hiányos eredményt ad.

• Erősen fertőzött virágokat, bimbókat és hajtásvégeket távolítson el, majd zárt zsákban semmisítse meg.
• Üvegházban a korán és ismételten alkalmazott biológiai védekezés, például ragadozó atkák, ragadozó poloskák vagy entomopatogén szervezetek, hatékonyabb lehet, mint a késői beavatkozás.
• Ha a kártétel gazdasági szintet ér el, a kezelés időzítését a lárvák jelenlétéhez, a kultúra virágzásához és a beporzók védelméhez igazítsa.
• A rezisztencia kockázata miatt ne ismételje egymás után ugyanazon hatásmechanizmus-csoport kezeléseit.

A szükséges küszöbérték erősen függ a növényfajtól, a termesztési rendszertől és attól, hogy vírusátvitel veszélye fennáll-e.

Az ökológiai és alacsony kockázatú programok alapja a megelőzés, a higiénia, a megfigyelés és a természetes ellenségek kímélése. Üvegházban a Orius fajok, ragadozó atkák és egyes entomopatogén gombák alkalmazhatók, de a sikerhez korai kijuttatás, megfelelő páratartalom és a kompatibilis növényvédelmi program szükséges.

• Használjon engedélyezett rovarölő szappant, keskeny tartományú olajat, azadirachtint, neem-alapú készítményt, Beauveria bassiana-t vagy spinozadot csak akkor, ha az adott termék az Egyesült Államokban az adott növényre és felhasználásra engedélyezett.
• A virágok és levélhónaljak teljes fedése fontos, de a permetezés perzselést okozhat melegben vagy érzékeny dísznövényeken; előzetes kis felületi próba indokolt.
• Ne kezeljen rutinszerűen, mert a tripszek természetes ellenségeinek pusztítása más kártevők, például takácsatkák felszaporodását idézheti elő.

• Új palántákat és dugványokat elkülönítve, nagyítóval és ragacslapokkal ellenőrizzen legalább néhány hétig.
• Használjon rovarhálót, zárt szellőzőnyílásokat és lehetőség szerint dupla ajtós belépést üvegházban.
• Helyezzen ki kék vagy sárga ragacslapokat a korai betelepülés észlelésére; a lapok önmagukban nem adnak teljes védelmet.
• Távolítsa el a fertőzött virágokat, növényi maradványokat és az üvegházon belüli gyomokat.
• Ne telepítsen fertőzött dísznövényt zöldségpalánták vagy vírusérzékeny kultúrák mellé.
• Kerülje a széles hatásspektrumú, hasznos szervezeteket pusztító kezeléseket és a fölösleges permetezést.
• Virágzó gyomok vagy takarónövények kaszálását időzítse úgy, hogy a tripszek ne közvetlenül a termesztett kultúrába meneküljenek.

• A faj színe változó: sárgás, narancsos, világosbarna vagy sötétbarna egyedek is előfordulhatnak.
• A nőstények a tojásokat a növényi szövetbe süllyesztik, ezért a tojásrakás helye gyakran csak későbbi hegesedésként látható.
• A kifejlett és lárvaállapotok a növényen táplálkoznak, míg a bábállapot rendszerint védettebb helyen, a talajban vagy törmelékben található.
• A nyugati virágtripsz nem minden növényen okoz gazdaságilag jelentős kárt; például a termesztési körülmények és a növény fejlődési szakasza döntő lehet.
• A faj pontos elkülönítése más, hasonló tripszektől gyakran mikroszkópos bélyegeket és szakértői vizsgálatot igényel.