Ciklámenatka

A ciklámenatka (Phytonemus pallidus) szabad szemmel gyakorlatilag láthatatlan, mégis súlyos torzulást okozhat a szamóca koronájában, valamint ciklámenen, afrikai ibolyán és más üvegházi dísznövényeken. A fiatal, még ki nem nyílt levelekben és rügyekben táplálkozik, ezért a látható tünetek gyakran akkor jelennek meg, amikor az atkák már nehezen elérhetők.

A ciklámenatka körülbelül 0,01 hüvelyk (0,25 mm) hosszú, áttetsző, lassan mozgó tarsonemid atka, amelyet általában csak legalább 20-szoros nagyítással lehet megbízhatóan megfigyelni. A kifejlett egyedek rózsaszínes-narancssárgák vagy borostyánszínűek; a peték áttetszők. Szamócán a fiatal, redőzött levelek középső ere mentén és a virágrügyek csészelevelei alatt található.

A faj az Egyesült Államokban elsősorban szamócán, üvegházi és beltéri dísznövényeken okoz gondot. A tünetek összetéveszthetők szélesatka-kártétellel, vírusos betegséggel, bór- vagy cinkhiánnyal, illetve gyomirtószer-sérüléssel, ezért bizonytalan esetben növénydiagnosztikai vizsgálat indokolt.

• A szamóca új levelei kicsik, ráncosak, göndörödöttek, merevek vagy bronzos-zöldek maradnak.
• A levélnyelek nem nyúlnak meg, a növény koronája tömör, satnya levélcsomóvá válhat.
• Súlyos fertőzésnél a növény törpül, a levelek barnászöldek, törékenyek vagy elhalnak.
• A virágrügyek elhalhatnak, a virágok és a fejlődő termések torzulhatnak; szamócán a termés apró, száraz vagy satnya lehet.
• Dísznövényeken a fiatal levelek befelé csavarodhatnak, a rügyek deformálódhatnak, a virágok nem nyílnak ki rendesen; afrikai ibolyán a középső levelek kicsik, csészések és szőrösebbek lehetnek.
• Az atkák többnyire nem láthatók szabad szemmel, és rendszerint nincs jellegzetes szövedék, mint a takácsatkáknál.

A kártevő leggyakrabban fertőzött szamócapalántával, indanövénnyel, dugvánnyal vagy cserepes dísznövénnyel kerül be. Növényről növényre terjedhet érintkező levelekkel, a dolgozók kezével és ruházatával, szerszámokkal, valamint a levegő mozgásával. A sűrű állomány, a magas páratartalom és a fertőzött növényanyag közeli elhelyezése gyorsítja a terjedést.

A kár nem tápanyaghiányból ered, hanem a rügyekben és a fiatal szövetekben történő szívogatásból. Hasonló torzulást okozhat azonban a szélesatka, vírusfertőzés, bór- vagy cinkhiány, illetve gyomirtószer-elsodródás, ezért pusztán a tünet alapján nem mindig lehet biztosan azonosítani.

A nőstények a fiatal levelek redőiben, rügyekben és a növényi szövetek védett mélyedéseiben rakják petéiket. A petékből néhány nap alatt kelnek ki a lárvák, majd lárva- és nyugalmi fejlődési szakaszokon keresztül alakulnak kifejlett atkákká. Kedvező nyári körülmények között a teljes fejlődési ciklus körülbelül két hét alatt lezajolhat, ezért a populáció gyorsan növekedhet.

Szamócán a megtermékenyített nőstények a koronában telelnek át, és fertőzött palántákkal vagy indanövényekkel is bekerülhetnek az új állományba. Üvegházban több generáció fejlődhet egymás után. A nőstények utódai között magas lehet a nőivar aránya, ami elősegíti a gyors felszaporodást.

Először különítse el a gyanús növényeket, majd vizsgálja meg a korona belsejét, a fiatal levelek középső ere mentét és a virágrügyek csészelevelei alatti részt legalább 20-szoros nagyítással. Szamócán a fertőzött palántatételt ne telepítse ki; már fertőzött kisebb dísznövényeknél gyakran a teljes növény megsemmisítése a legbiztonságosabb megoldás.

Az erősen fertőzött állományt ne próbálja pusztán lombpermetezéssel megmenteni, mert az atkák védett rügyekben és torzult szövetekben táplálkoznak. Kereskedelmi termesztésben a kezelési döntést növénydiagnosztikai eredményre, a kultúra engedélyezett technológiájára és a helyi IPM-ajánlásokra alapozza. Egyes kultúrákban a címke szerint alkalmazható transzlamináris vagy más atkaölő megoldások jöhetnek szóba, de csak jogszerű engedélyezés és aktuális címke alapján. A kezelés időzítését az új növekedés megjelenéséhez kell igazítani, és a rezisztenciakockázat miatt ne ismételje ugyanazt a hatásmechanizmust indokolatlanul.

A legfontosabb nem vegyszeres intézkedés a fertőzött növények, palánták és a közvetlenül szomszédos erősen gyanús növények gyors eltávolítása és megsemmisítése. Ne komposztálja ezeket, és ne használjon gyanús szamócapalántát vagy indanövényt új telepítéshez.

Üvegházban megelőző vagy korai biológiai védekezésként egyes ragadozó atkák, például a Neoseiulus cucumeris, N. californicus, Amblyseius andersonii és A. swirskii alkalmazása jöhet szóba, de hatásuk a kultúrától, a felszabadítás időzítésétől és a populáció nagyságától függ. A betelepítést még a súlyos tünetek megjelenése előtt, biológiai védekezési szolgáltató vagy szaktanácsadó útmutatásával végezze.

Kisebb állományokban az egészséges növények elkülönítése, a fertőzött tételek selejtezése, az eszközök és kezek tisztítása, valamint a növények kezelési sorrendjének megváltoztatása csökkenti az áthurcolást.

• Csak megbízható, kártevőmentesnek igazolt faiskolai vagy szaporítóanyag-forrásból vásároljon növényt.
• Az új szamócapalántákat és dísznövényeket legalább néhány hétig különítse el, és a fiatal középső leveleket nagyítóval rendszeresen ellenőrizze.
• Ne telepítsen új növényeket fertőzött ágyás vagy üvegházi pad mellé.
• A szamóca koronáját és az új leveleket tavasszal, illetve a betakarítás körüli időszakban különösen figyelje.
• A fertőzött növények kezelése után mosson kezet, tisztítsa az eszközöket, és a problémás területet vizsgálja utoljára.
• Üvegházban kerülje a túl sűrű állományt, tartsa egyenletesen szabályozva a páratartalmat, és vezessen növényállomány-nyilvántartást.

• A ciklámenatka nem rovar, hanem a pókszabásúak közé tartozó atka.
• A nőstények és a hímek hátsó lábának alakja eltérő: a nőstényé fonalszerű, a hímé kapaszkodó- vagy fogószerű.
• A kártétel gyakran akkor válik láthatóvá, amikor az atka már mélyen a torzult növényi szövetben vagy a rügyben rejtőzik.
• Szamócán a kártevő néha a termés alatt, a csészelevelek védelmében is megtalálható.
• A szélesatka hasonló tüneteket okozhat, de a petéken látható fehér kiemelkedések a szélesatkára, nem a ciklámenatkára jellemzők.